Ipari táblák – nyers erő és nosztalgia

A volt lágymányosi dohánygyár gépháza évtizedek óta kihasználatlanul, üresen áll, erősen leromlott állapotban. A Lechner Tudásközpont arra készül, hogy felújítsa ezt a régi gyárépületet azért, hogy kiállítóteret hozzon létre későbbi, építészeti és egyéb kreatívipari kiállítások számára. De most még fák nőnek ki az ereszcsatornából. A gyökerek belül áttörnek a téglákon. Az egyik gyökérinda kapaszkodás közben foglyul ejtette az egykori dohányfermentáló helyiség falán koszos madzagon lógó TILOS A DOHÁNYZÁS! feliratú zománctáblát.

A tábla emlék. Az épületben folyó munka, a cselekvő élet, az itt dolgozók emlékezete. Az ilyen és ehhez hasonló ipari táblák, figyelmeztetések, munkavédelmi és biztonsági információk ma is részesei munkakörnyezetünknek, de közvetlen környezetünkben szinte észre sem vesszük őket.

Vannak azonban, akik fantáziát látnak a régi fémtáblákban. Keresik és gyűjtik a múlt és a félmúlt ilyen emlékeit, vagy éppen árulják őket.

Mitől és kinek érdekesek ezek a száraz és dísztelen tárgyak? Erről kérdeztük Baracsi Katalint az artKRAFT ipari dizájn- és bútoráruház vezetőjét.

Napjainkban felkapottak az olyan képek, amelyek csak szöveget tartalmaznak, és trendi az ipari dizájn. Érthető tehát, ha a kereslet kapcsán megjelent a kínálat is. Önök honnan szerzik be a tábláikat?

Több forrásunk van és folyamatosan töltjük fel készleteinket, melyek a sors kiszámíthatatlansága és a készletfelbukkanások rapszodikus volta miatt nem állandóak. Régi gyárak, intézmények, nagy üzletek bontásakor igyekszünk jelen lenni, önkormányzatoktól is vásároltunk, illetve kaptunk táblákat. De például orvosi hagyatékok között is leltünk már érdekes darabokra.

Kik vásárolnak ilyen táblákat?

Vásárlóink zöme 30-50 közötti férfi. Külföldiek és magyarok egyaránt böngésznek nálunk, ki céltudatosan, ki kevésbé, de azt el kell mondanom, hogy a vásárlók 80%-a külföldi. Számukra sokkal lényegesebb a dizájn, a vizualitás, az nem fontos, hogy értsék is a szöveget. Nagy divat manapság a mindenféle írásos dekoráció. Volt rá példa, hogy a régi cégfeliratot szétszedette a német vásárló, és egy újabb feliratot rakatott össze, ami az ő nyelvén értelmes volt.

Régi cégfeliratok a legritkább, legkülönlegesebb, legdrágább darabjaink, amiket általában plusz neonnal kérnek, ami jelentősen megemeli a költségeket, ezért cserébe azonban nagyon látványos eredményt adnak. Vásárlóink között a magánszemélyeken kívül, akik általában valamilyen kreatív szakmát űznek, irodák, szórakozóhelyek szerepelnek. De keresgélt már nálunk a német McDonald’s is és sikerült is választania.

Izgalmas lenne példát hallani arról, hogy egy vásárló miért éppen azt a táblát vette meg, amelyiket? Mi volt vele a célja? Hová szánta?

Számos ilyen példánk van. Általában teljesen érthető a cél: a leendő tulajdonos, legyen akár magánember, vagy egy cég dizájnjáért felelős személy, be szeretne vonni a közvetlen élettérbe egy máshol, lehetőleg ipari, vagy intézményi környezetben már szolgálatot teljesített, funkcióazonos szövegezésű táblát. Hogy néhány konkrétumot is mondjak, egy bringatulajdonos kerékpártárolót keresett például, saját biciklijének. Más az otthoni telefonkészülék mellé vett meg egy régi telefonos táblát a rendőrség-mentők számaival. Egy konyhába, a mosogató fölé is vittek már Nyit-Zár feliratú táblát, vagy vásároltak hatalmas régi, neonos Eladás-Vétel cégfeliratot bolt fölé. De kerestek már Takarítószer feliratot is mosókonyha ajtajára.

Milyen táblákra van kereslet?

Főként eredeti, régi zománctáblákra, és régi nagy cégfeliratokra van igény. Nem baj, ha nem újszerű állapotú, ha lepattogzott, ha kissé sérült, sőt. Akkor még jobban látszik, hogy régi, patinás, eredeti darabról van szó.

A legkorábbi táblánk II. világháború előtti, Osztrák-Magyar Monarchia korabeli, a legújabb pedig egy 80-as évekbeli bezárt utazási iroda táblája, de a készletünk túlnyomórészt a 60-as, 70-es évekből való. Rengeteg táblánk van, az ajtó feletti pici számoktól kezdve a 70 cm magas cégfeliratokig, amelyeket a jobb átláthatóság kedvéért tematikusan kategorizálunk, ipari, orvosi, boltfelirat és ehhez hasonló csoportokba.

Az előbb említett legrégibb tábla 2 négyzetméter felületű, kék-sárga színvilágú hatalmas darab, amely magyar és német nyelven hirdetett egy Takarékszövetkezetet, jelezve, hogy a Bonyhádi Zománcgyárban készült.

Lelkes Péter, egy Krisztina körúti kávézó tulajdonosa a korabeli zománctáblák gyűjtője. Ő nem eladja, hanem megvásárolja ezeket a tárgyakat. Üzletében a kávézás tárgyi emlékei mellett a falakat a plafonig borítják a táblák és ez még nem minden. A gyűjtemény fele becsomagolva várja, hogy egyszer vele is történjen valami.

A kávézó környezetében a Horváth kert közelségében adta magát a 20. század eleji kávéházi dekoráció. A korábban papíraukciós házat üzemeltető férfi a papírtól kanyarodott a zománcszöveg felé, amely jól is passzolt a csokoládékat és kávékat hirdető régi plakátok, papír- és bádogdobozok, kávédarálók közé.

Ön gyűjtő. Miért gyűjt táblákat?

Ma már talán nem is gyűjtöm őket. Inkább jönnek. Emberek, akik ismernek és tudnak erről a szenvedélyemről megkeresnek, értesítenek, ha találnak valamit. Volt olyan, hogy egy idős úr egy hideg téli napon bejött a kávézóba és itt hagyott egy Hegedű szoba feliratú táblát, amely az édesapjáé volt és úgy érezte itt lesz jó helyen. De időnként kimegyek piacokra, vásárokra, régiség árverésre, és ha találok valamit, ami felkelti az érdeklődésemet, alapos megfontolás után megveszem. Kicsi a gyűjtői kör, a kínálat is véges, egy-egy tárgyról nagyjából ránézésre lehet tudni, milyen régi, milyen ritka. Az árat meghatározza a tábla kora, mérete, állapota mellett az is, hogy mennyi van belőle. Az árus a piacon szemre dönti el, az adott kuncsaftnak mekkora árat mond. Alaposan megfigyeli a vásárlót, a hozzáértését, anyagi állapotát, eltökéltségét, látta-e már korábban ilyen témában keresgélni. Aztán megalkusznak. Engem a kávézással, csokoládéval kapcsolatos táblák mellett az érdekes, vicces, különleges szövegezésű táblák érdekelnek. Ha kimegyek egy piacra, előfordul, hogy megismer egy-egy árus és ajánl valamit. Az állapot, - hacsak nem nagyon rossz – kevéssé számít. Restaurálni, javítani nem szoktam a szerzeményeket, a horpadás, a zománchiba, repedés, mind marad. Ezek az élet jelei, a valódiságé, a használaté. Arra emlékeztetnek, hogy ennek a táblának volt egy funkciója, feladata, amiben helyt állt, meglehet évtizedekig. Felújított tábla nem is érdekelne.

Hány táblája van?

Ez egy tízéves, vagy még régebbi szenvedély. Ez alatt az idő alatt nagyjából 100 táblára tettem szert, ennek nagyjából fele van kiállítva a kávézóban, ennyi helyünk volt. A nagyobb táblák ritkábbak, mint a kisebbek és kevés van jó állapotban. Minél nagyobb és hibátlanabb hordozóról beszélünk, annál többet ér a piacon. A legrégibb táblám egy 60-70 éves reklámtábla, amely a Franck gyár kávéját hirdeti. A régi táblákban az a jó, hogy volt idő és igény arra, hogy a dolgok kidolgozottak legyenek. Nem sajnálták a ráfordított időt és alapanyagot, hogy egy egyszerű szöveges üzenetet közvetítő tábla is ízléses kivitelű legyen. Én ezt az értéket szeretném megőrizni és megmutatni.